Tiszta kép arról, mit termel az üzlet.

A könyvelő azt a munkát végzi, amire a törvény kötelezi a céget: lezárja a múltat, beadja, ami beadandó, és vigyázza, hogy minden rendben legyen. Ez fontos munka, de nem ugyanaz, mint választ adni arra, hogy megérte-e a múlt hónap. A legtöbb könyvelő nem is vállalja ezt — nem azért, mert nem tudná, hanem mert nem ez a feladata és nincs is rá keretbe szorítva. Így viszont egy 15 fős étterem vagy egy 8 fős gyártó cég sokszor évekig úgy működik, hogy a számai formálisan tökéletesen rendben vannak, közben senki nem néz rájuk abból a szempontból, hogy mit kellene másképp csinálni.

Én ebbe a résbe dolgozom. Nem hozok új rendszert, amit be kell tanulni, nem tanácsadói anyagot adok, amit senki nem olvas el, és nem szólok bele a szakmába — egy étteremben a szakács tudja, mit kell csinálni a konyhában. Azt vállalom, hogy minden hónapban van egy pont, amikor valaki kívülről, higgadtan végigszámolja a hónapot, és utána egy oldalon, magyarul elmondja, mi történt. Ennyi. A tapasztalat szerint ez már elég ahhoz, hogy az áremelés ne találgatás legyen, a rendelés ne szokásból menjen, és a tulajdonos ne akkor tudja meg, hogy elfogyott a pénz, amikor tényleg elfogyott.